2013. május 23., csütörtök

4. nap



4. nap


4.nap Kijev nagyobb térképen való megjelenítése


A korábbi esős, borongós idő helyett már délelőtt hét ágra sütött a nap.


 Az Arzenál metrómegállóig mentünk. Az állomás neve és a kijárat melletti ágyú emlékműve az 1917-es októberi forradalom kijevi megmozdulására utal: a szentpétervári események hatására az Arzenál fegyver- és gépgyár munkásai itt ragadtak fegyvert, később a gyár épületében volt a felkelés központi parancsnoksága.
A mai nap fő célpontja a Lavra megtekintése volt. Az eddigi látványosságok közül ez esett legtávolabb a metrótól. A kb. 15 perces séta  felétől már megpillantottuk a Pravoszláv egyház legfontosabb épület- és intézménykomplexumát. Nagyon jó, átfogó térképet itt találhattok.



A több mint 100 tagú  épületegyüttes a Dnyeper partján fekvő kis hegy tetején terül el. A folyótól gondozott park emelkedik a mai nap már ragyogóan  csillogó templomokig.


Az szép parkban  két komor emlékmű mellett sétáltunk el.



Egy magas obeliszk talapzatán az örök tűz emlékműve - az ismeretlen katonák tiszteletére.


A XX. században több évben is előfordult súlyos éhínség áldozatainak emlékműve.


A komorságot  hamarosan felváltotta a pazar látvány: a  Pecserszkaja Lavra. Megvettük a jegyeket (a területre: 3 UAH, a kiállítások egy részére + 50 UAH) és  a főbejáraton, a Szent kapun át léptünk be. A kapuval egybeépített Szentháromság templom alatt áthaladva  egy nagy térre érkezünk.


1988. óta ismét  a téren pompázik az Uszpenszkij (Istenanya elszenderülése) székesegyház. Az eredetileg 1078-ban épített templomnak szintén nehéz sorsa volt. Hol  egy földrengés, hol a tatár, és  a XX. században Sztálin helyett a II. Világháború pusztította el. A megmaradt romok  a képen látható sötétebb falrészek.  Szerencsére az épület  most szebb, mint valaha.


Szintén a téren van a templomok elmaradhatatlan építészeti kelléke: a Nagy harangtorony.  A  XX. század közepéig nem volt magasabb épület Kijevben (96 m).



A refektórium és a vele egybeépült Pecserszki Szent Antal és Teodóz templom oldalánál elkerítve egy hatalmas fekete gránitkereszt áll: II. Miklós cár egykori belügyminiszterének, Sztolipinnak a  nyughelye, aki 1911  szeptemberében egy operaházi díszelőadáson  merénylet áldozata lett .



A Történeti Kincstár  (Музей історичних коштовностейУкраїни) a Lavra egyik múzeuma. Ide külön belépőjegyet kell venni az épület oldalában (30 UAH/fő).  Az emeleten  fantasztikus arany- és ezüstékszerek, használati tárgyak, ruhadíszek, ló-ékek, fegyverek gyűjteménye található. Az Ukrajna területén  az ókorban élő nomád törzsek, kimmerek, szkíták, szarmaták, majd hunok temetkezési síremlékeiből maradtak ránk ezek a kincsek. Főleg a lányoknak tetszettek a díszes tárgyak, a  fiúk kb. 3 perc alatt telítődtek a bőséges látvánnyal....
A múzeum földszintjén különböző ötvösműveket lehet megcsodálni: pravoszláv papi öltözékhez használt tárgyak, könyvdíszítési munkák, Ukrajna területén élő különböző népek  ötvösmestereinek alkotásai kerültek a tárlókba.



A Harangtorony melletti épületben van egy kis büfé, és rögtön mellette  a Mikrominiatür múzeum
(Выставка микроминиатюр Н.С. Сядристого). Mykola Syadristy civilben egy ügyes kezű agrármérnök,  aki hobbiból olyan  pici furcsaságokat csinál, mint pl. a szegfejnyi méretű sakktábla figurákkal (!), vagy bolhára való patkó.  A belépő ~ 10 UAH, azt is külön kell megvenni a kiállítás épületében.  Az apró remekművek mikroszkópokon keresztül nézhetők, mindenki a szeméhez tudja igazítani a lencséket.




Egy jó pár órát elbóklásztunk, aztán tovább indultunk a már messziről látható Haza anyácska emlékmű (Батьківщина-Мати) felé. A 102 m magas emlékmű a Nagy honvédő háború emlékparkban, a Lavrától pár perc sétára  található. A sokak által vitatott óriási nőalakot 1981-ben építették. A pajzsába fel is lehet menni, de  az itteni árakhoz képest elég borsos, 200 UAH áron.


A rengeteg harckocsi, meg mindenféle haditechnikai eszköz komorságát  két pöttyös tank oldotta fel.

Az emlékműtől  egy meredek lépcsőn (Лестница)  lementünk a Dnyeper partja felé, átmentünk egy forgalmas felüljáró alatt, majd a folyó partján  felfelé egy parkon át a Kijev alapítói emlékműhöz igyekeztünk.
Ez a park már messze nem volt annyira gondozott, mint fent a székesegyháznál.


A park közepén egy kis templomot építettek néhány éve, mintha ez nem is  a főváros lenne, hanem valami csendes kis vidéki erdő. A fűtésre szánt tűzifát szépen rendezett gúlába rakták.



Nemsokára megpillantottuk Kijev alapítóinak 1982-ben emelt emlékművét. A szoboregyüttes egy hajót ábrázol, rajta a három fivér, Kijj, Scsek, Khoriv, és húguk Libid (Кий, Щек, Хорив, Либідь ) alakjai állnak, ők voltak Kijev alapítói.



Az emlékműhöz egy kijevi hagyomány is kapcsolódik. Az esküvő napján a friss házasok virágot dobálnak a hajóra, a hosszú és boldog házasság reményében. A pár az emlékműnek háttal állva, a feje fölött hátradobja a virágcsokrot, és ha a virágok beleesnek a hajóba, akkor boldog házasságuk lesz. Ottjártunkkor is egymás után érkeztek az ifjú párok, de a virágdobálást nem sikerült megörökíteni.


A parton  haladva bő negyed óra alatt  a Metró híd szocreál szobrokkal díszített Днiпро megállójához érkeztünk.  Érthetetlen okból egy csomóan   piknikeztek a partszakasz ezen részén egyre elhanyagoltabb parkban, illetve az omladozó, összefirkált  partmenti betonszegélyen ülve. Nem igazán értettük, hogy miért nem  a szép gondozott parkokba mentek....



Visszametróztunk pihizni, aztán este felmentünk a Szofia székesegyház előtti térre, mert a Kijevi napok egyik  rendezvényeként látványos lézerbemutatót ígértek este 9-re. Negyedórával  előtte már hatalmas nagy tömeg volt a Szent Mihály Székesegyháztól végig  a Szofia térig.


A tömeg egész nagy türelemmel viselte az 1 órás késést (addig egy komolyzenei koncert volt a program),  majd megkezdődött   a Kijev megalakulását bemutató épületvetítés.



Hazafelé  óriási tömeg sodort a metro felé, de az  Aranykaputól inkább lesétáltunk gyalog, alig volt 10 perc. Közben még betértünk az első este megkedvelt Kupidon romkocsmába, így szép keretes szerkezetet adtunk kijevi utunknak: az első és az utolsó estét is itt töltöttük. A hely egyik ötletes belső kialakítása, hogy a bárszékeket régi motorbicikli ülésekből állították össze.




<<Vissza a 3. napra                                    Tovább az 5. napra>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése