1. nap

1. nap

A reptér a trolimegállóból visszafelé nézve.

A gép a városközponthoz közeli Zhulyany (Жуляни) reptér "A" termináljára érkezett du. 3 előtt. Az épület vadi új, a 2012-es foci EB-re építették. Kicsi, csak 5 kapuja van, de minden megtalálható benne csilli-villi európai színvonalon. Hazafelé teszteltük a meleg ételeket is felvonultató éttermi részét: a repterekhez képest viszonylag visszafogott árakkal találkoztunk. Egy egész tisztességes adag borscs 45 UAH, más főétel 40-70 UAH között volt.

A sokféle bejutási lehetőség közül mi végül a 22 Troli + Metro kombót választottuk. Korábban felmerült a TAXI ötlete is. Fórumokon azt olvastam, hogy 40-70 UAH az út a belvárosba. Ehhez képest a reptéri utastájékoztató táblán jelzett TAXI feliratot követve még az aulában egy kis ablakhoz jutottunk, ahol ki volt függesztve az árlista, és az ott álló leányzó megerősítette: a viteldíj függ a szállított személyek számától. 4 főre 140 UAH..... Az sem sok, de nagyon nem tetszett az árképzés ilyen módja, viszont az eső meg esett... Aztán végül is nekiláttunk a trolimegállót megkeresni: sokkal közelebb volt, mint gondoltuk, a főbejáraton ki a parkolón át, aztán a sorompónál ki és ott már megláttuk a marshrutkákkal közös fedett megállót.

5-10 perc múlva jött a kissé szakadt 22-es troli. Felszálltunk, megvettük a jegyet a színes mellényes kalauz nénitől. Elvileg ezt érvényesíteni is kell a középső ajtóknál lévő lyukasztókkal.
Ha a kalauz néni éppen nem lett volna a járművön, akkor már elő volt készítve a jegykiadó szerkezet, ami a vezetőfülkébe tett kissé viseletes szék ülőkéjéből állt. Ide lehet elhelyezni a jegyre szánt pénzt. Annak érdekében, hogy ne essen le a földre csúszásgátlóként egy kék köppeny volt a székre dobva :).

Én már fel voltam készülve, de Gábor még értetlenül fogadta egy utastól a feléje nyújtott 2 Hrivnyást.
Ha a buszon sokan vannak, vagy valakinek nehezére esik az imbolygó buszon a kalauz nénihez előre menni jegyért, nos ilyenkor a pénzt előreadják az utasok a kallernek, és ugyanezen az útvonalon meg visszavándorol a jegy.

Korábban kinyomtattam az útvonalat és szorgosan néztem a megállók tetejére kiírt feliratokat. Kb. 25 percig zötykölődtünk a Shuliavska (Шулявська) metro állomásig. Átmentünk az utca túloldalára, aztán a "Sztáncija Metro?" kérdéseket ismételve kb. 100 m után egy bazársoron keresztülverve magunkat eljutottunk a metróig.

Itt automatából vagy a pénztárban meg lehet venni a kis kék műanyag zsetont. Ezt kell bedobni egy automatába, és irány a nagyon hosszú mozgólépcső. Az állomások legalább 2x olyan mélyen (70-90 m) vannak, mint Budapesten.

Kb. 10 perc alatt elértünk a Teatralna (Театральна) állomásig, onnan már csak 2 perc séta a Puskinszkaja utca 9/b alatti lakásunk. A tulaj megbízottja a kapualjban várt minket. Bementünk a kissé kaotikus belső udvarba és felmentünk a lakásba. A fényképek alapján elképzeltekhez képest kicsit viseltesebb volt a lakás, de elment.

Rövid pisiszünet, kipakolás, aztán elindultunk kajáldát keresni meg pénzt váltani. Utólag visszagondolva érdekes módon a reptéren, a taxis ablak melletti pénzváltónál lett volna a legjobb a ráta: 1€-ért 10,47 UAH-ot adtak. Vagy legalábbis ez volt kiírva. Abbéli teóriám, hogy ott, ahol a turista a megérkezését követően először találkozik a pénzváltás lehetőségével, na ott kap a legkevesebbet (pl. Keleti pu., vagy Ferihegy esetén látványosan és pofátlanul vacakul váltanak), ez most megdőlni látszik.

A Majdan' (Függetlenség tere, Майдан Незалежності) felé indultunk. Közben bementünk vagy 2-3 bankba, de már mindegyikben zárva volt a pénztár. Lementünk a föld alatti "Globus" bevásárlóközpontba. Itt 10 azaz tíz perc alatt adtak 100 €-ért 1043 UAH-t. Útlevelet lefénymásolták, 2 papírt kitöltöttek, szigorúan kézzel. Aztán begépeltek valamit a számítógépükbe, láttamoztattak egy papírt a kollégájukkal, velem aláírattak kettőt, és már készen is voltunk :)

A Függetlenség tere alatt végig a föld alatt húzódik a bevásárlóközpont. Az alsó szinten egy jó pár önkiszolgáló kajálda van. Mi a "Три Товстуни"-nál ettünk borscsot (борщ), pelmenyit (Пельмені), meg mindenféle, jobbára helyi specialitásnak kinéző dolgot. Négyen főétellel, egy-egy sörrel/üdítővel összesen fizettünk 250 UAH-t.

Ezt láttuk Moszkvában 2008-ban

Az óriás bevásárló komplexum kialakítása nagyon hasonlít Moszkvában a Vörös tér melletti Охотный ряд bevásárlóközpontra.

Ezt meg most Kijevben. Szerintem hasonlít.

Ez is a város Fő terénél, a metróállomással egybeépítve van a föld alatt. A felszínről csak néhány díszes üvegkupola látszik, ezen keresztül némi természetes fényt engedve a föld alatti birodalomba.

Mire végeztünk a kajával elkezdett esni az eső. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal ez így tartott még 2 vagy 3 napig :(

1. nap délután Kijev nagyobb térképen való megjelenítése

Elindultunk felfedező túránkra, aminek gerincét a Kijevben néhány évet kint töltő "Observer" kijevi blogjában felsorolt látványosságok adták. Sok helyen hivatkozom majd rá, ha egy kicsit részletesebb leírásra lenne valaki kíváncsi.

A tér felső végében megnéztük Vlagyimir Belokony vicces alkotásait.

A székes szobrot Ilf és Petrof 12 szék c. kalandregénye ihlette. A lámpás szobrot csak nemrég öltöztették népviseletbe.

Átsétáltunk a tér másik oldalára. Pózoltunk Kijev alapítóinak emlékműve előtt (van még egy másik, a Dnyeper partján).

Nyújtogattuk a nyakunkat az Ukrajna függetlenségének 10. évfordulójára, 2001-ben emelt 40 m magas Berehinia emlékmű teteje felé. Berehinia egy ősi szláv istennő, akit az anya megtestesítőjének, az egészség, az anyanyelv és a nemzeti önazonosság védelmezőjének tekintenek. Korábban ennek helyén állt az októberi forradalom emlékműve. Az állványok a hétvégén zajló Kijevi napok eseményeihez készülő színpadhoz tartoznak.

A tér oldalán felfutó emelkedőn egy óriási virágóra mutatta az időt. 2012-ben focilabdák stilizálták a számlapot.

2001. újévkor átadott Milleneumi gyaloghídon átsétálva körbejártuk az Októberi palotát.

 A sárgás színű szép épületet a félköríves homlokzatát kiemelő korinthoszi oszlopokkal az 1800-as évek közepén tervezte a Sevcsenkó egyetem (tudjátok az a vörös szinű!) építője, Beretti. Most kulturális intézet működik benne, koncertek, kiállítások helyszíne.

Továbbmenve az Instytutska ( Інститутська) utcán elértünk a Nemzeti bankig. Azon kívül, hogy jól néz ki, az épület érdekessége, hogy először csak 1 emeletes volt, aztán 30 év múlva felhúztak rá még 2 emeletet, de úgy, hogy a tetőt nem bontották meg, hanem azt megemelve közé építették.

Az állatos házat Gorogyeckij, az "ukrán Gaudi" építette az 1900-as évek elején. Gorogyeckíjnek cementgyára is volt, így a ház nem csak különleges díszítésével (mindenféle állatok és szörnyek vannak a homlokzaton), hanem a felhasznált alapanyagával is újat mutat. Jelenleg állami protokolláris feladatokra használják.

Továbbmentünk a Síró özvegy házáig. A ház homlokzatán lévő női arcon esőben úgy folyik a víz, mintha sírna. Mikor odaértünk, persze már nem esett az eső, de végülis annyira nem bántuk, hogy erről nem tudtunk meggyőződni.

A Csokoládé ház a 19. sz. végén épült. Jellegzetes színe, meg  a csokikockákra emlékeztető  homlokzati minták alapján  találta ki a becenevét Kijev akkori polgársága. Az épület közösségi célokra, bálokra készült. A több mint 100 év alatt eléggé lepusztult, néhány éve kezdték el belülről felújítani. Jelenleg  egy gyermekműveket bemutató galériának ad otthont, néhány kiállítótermét már szépen rendbehozták.  Bőven este 7 után jártunk arra, így nem tudtuk megnézni belülről.  Kívülről nem volt egy különösebben érdekes  látnivaló....

A Csokiház után betévedtünk egy zárt lakóparkba: szökőkút, játszótér, sorompó, biztonsági őrök és egy hatalmas toronyház. Gondolom,  luxuslakások vannak benne. A  ház előtt álló gépjárműpark mondjuk ezt sugallta....

A Lipszkaja (Hársfa) szép utca, árnyas fasorral és szépen rendbehozott  19-20. sz. eleji  villákkal, elegáns bérházakkal. Bár az utca nem hosszú, a sötét sztálini időkben "végtelen" utcának  becézték, mert nem biztos, hogy aki az utca elején elindult, az a végére is ért.  Itt voltak ugyanis a Belügyi Népbiztonság irodái, fogdái.....Az egyik szép épület  a Markusz Zaksz villa.

Az utca vége a Marijinszkij parkba torkollik a Vatutyin tábornok emlékműnél. Itt is folytatódik a gondozott környezet,  ez a kijeviek legnépszerűbb parkja.

 A parkban  lévő Marijinszkij, korábban cári palotát I. Péter lánya Erzsébet emelte. Ha már erre jár, akkor legyen egy méltó szálláshelye.... Ottjártunkkor  éppen restaurálták, így nem lehetett bemenni :(

A Palota előtt széles sétány húzódik: egyik vége  félkörben kiszélesedik, és a Dnyeperre meg a túlpartra nyújt remek kilátást.

A sétány másik vége az ukrán parlament épülete mellett húzódik.

A parlament mellett még néhány monumentális szobor a múltból, a nehézipari dolgozóknak tiszteletére állítva.

Ezután elindultunk vissza a Mykhayla Grushevskoho utcán lefelé a Majdan irányában. Útközben  a kormány gigantikus épülete mellett haladtunk el.

Ukrajna címere virágokból.

Nagy ország, nagy villanyoszlop

Dynamo Stadion körülötti park bejárata

Ukrajna ház. Konferencia és kiállítási központ. Korábban Lenin múzeum volt.

Kb. 2 órányi séta után  visszatértünk a szállásunkhoz. A házunktól nem messze  a Kupidon "romkocsmába" ültünk be. Lvivi  sörrel oltottuk a szomjunkat, ettünk borscsot pampuskával (fokhagymával megszórt kis buci), szoljankát, fokhagymás zsíros pirítós kenyeret.  Kb. megint 250 UAH-t fizettünk négyen.

<< Vissza a bevezetéshez                            Tovább a 2. napra>>