2013. május 25., szombat

2. nap



2. nap


2. nap Kijev nagyobb térképen való megjelenítése


Még az előkészületek során bevállaltam, hogy ha nem megyünk szállodába akkor majd kora reggel én leszek az aki  felkel, és elmegy reggeliért.


Bár az utcán  volt  egy pékség, meg egy Belorusz  élelmiszereket árusító pavilon (felvágott, tej, kenyér, egyebek) a nyelvi problémákat elkerülendő, meg az otthoni beidegződésekhez szokva   egy  önkiszolgáló szupermarketet  kerestem. Billa-s szatyorral már láttunk előző nap embereket, ezért a neten kigugliztam, hogy a közelünkben a Beszarabszkaja piac épületében van egy. Nosza.  Ráadásul ez B-tervnek is jó, ha valamit nem kapok, a piacon biztos találok. 



Nyitásra (9 óra) odaértem.  A  bolt  nem volt túl nagy, és akkor kezdték feltölteni áruval. A még pulton lévő, leapadt árukészlethez alig lehetett hozzáférni a bolt közepére letett friss szállítmánytól :(   4 napnyi reggelizésre  elegendő felvágott, tea, citrom, sajt, vaj, vajkrém,  tej,  pékáru    kb. 230 UAH ( ~7 ezer Ft)-ba került 4 fő részére úgy, hogy az ukránnak látszó termékeket vettem.  Egyrészt az ismerős, latin betűs, multi-termékeket otthon is megvehetjük, másrészt határozottan drágábbak voltak.

Megkajáltunk, aztán nyakunkba vettük a várost.  A nevezetességeket korábban a google maps-en bejelöltem és kinyomtattam. A feltüntetett pöttyök között próbáltunk úgy sétálni, hogy  ne sokat kelljen cikázni.


 A házunkkal szemben  parkolt egy nagyon szép állapotú Lada. Kintlétünk alatt talán, ha még egyet láttunk.


Kirívóan durván magas a nagyméretű  városi terepjárók száma, legalább minden második autó. A maradék autópark is teljesen lecserélődött, nyomokban a 4 nap alatt láttunk 1 Moszkvicsot és vagy 3 Volgát.


Először az Operaház (Національна опера України імені Тараса Шевченка mellett mentünk el.  Olyasmi  látogatási lehetőségről  nem tudtam, mint ami a mi dalszínházunkban  van (klassz nagyon, menjetek el!), pedig  ez az épület is bizonyára nagyon szép belülről is.  Eredetileg itt egy  prózai színház állt és a közönség igényének engedve profilváltást hajtottak végre az 1800-as évek második felében. A század vége előtt leégett és a teljesen új  épület 1901-ben nyílt meg, akkor nyerte el a jelenlegi formáját is.



Tovább sétáltunk az Aranykapuhoz (Золоті ворота). 1037-körül építették az egykori városfal főbejárataként.  Nevét a kapu fölé emelt Blagovescsenszkoje (Angyali üdvözlet) templom arany kupolájáról kapta. Az idő meg a  tatárok sem kímélték. Lerombolták, betemették, új kaput építettek. Az 1800-as években kiásták a romokat. Kijev alapításának 1500. évfordulójára,1982-ben körbefedték és múzeummá alakították.  15 UAH belépti díj ellenében bent  meg lehet nézni a falakat,  egy kis kiállítást a kapu és a város történetéről, az oldalához épített fa emelvény  teraszairól meg  nézegethetjük a környéket.  A kapu ihlette képről és zeneműről egy kis összefoglalót olvashattok ebben a blogbejegyzésben.


Az Aranykapu egy szép gondozott park közepén fekszik.


A parkban játszótér köti le a kicsiket. De gondoltak a  nagyobbacska, játszani szerető turistákra is:  ha a környék egyik éttermének kedvenc cicájáról mintázódott Pantaleon macska-szobor fülét meg a farkát egyszerre megfogod és kívánsz valamit, az teljesülni fog.

 
 Vélhetően a cica éttermi kötődése ihlette a műanyag villákból készült installációt.



 Az aranykapuról már megpillantottuk a Szofia katedrális harangtornyának kupoláját, elindultunk abba az irányba.



Útközben egy kedves kis süni rajzfilm figura szobránál kattintottunk néhány fotót. Készítője Konsztantyin Szkrituckij szegekkel és pozdorja csavarokból alakította ki a tüskéket.








A Szofia székesegyház fallal körülvett épületkomplexumát  a  Sophiska tér felől, a harangtornyon át közelítettük meg. Itt már építették a kijevi napok egyik kiemelt rendezvényének színpadát. 


Kijev egyik jelképe a székesegyház harangtornya, amelyet Nagy Péter cár parancsára 1707-ben építettek. Akkor még 3 szintes volt az épület, majd  az 1800-as évek végén a torony restaurálásakor felhúztak még egy negyedik szintet

A harangtoronyba  lépcsőn fel lehet menni  (10 UAH).   A székesegyház területére a belépés 3 UAH, a székesegyház  és a további kiállítások megtekintése 50 UAH. A székesegyházon belül nem lehet fényképezni. Az alábbi ismertetések melletti fotók a Szofia székesegyház emlékeivel nagyon részletesen foglalkozó honlapról lettek kiollózva.


Még a nap elején tartottunk, így lelkesen felmásztunk a toronyba. Jól be lehetett látni a Sofias'ka teret Bohdan Hmelnickij (ukrán uralkodó és hadvezér) lovasszobrával, és szemben a Szent Mihály székesegyházat.



A toronyból ráláttunk a székesegyház aranyozott kupoláira. A napsütésben ragyogás elmaradt, eléggé lógott a lába az esőnek.


 


Szófia-székesegyház (Софіївський собор) a világ legértékesebb műemlékeinek egyike. A Kijevi Rusz legfényesebb korszakában, a XI. sz. első felében építtette Bölcs Jaroszlav fejedelem, annak emlékére, hogy 1036-ban a kijeviek győzelmes csatát vívtak ezen az akkor még városfalakon kívül eső helyen, a rájuk támadó besenyőkkel. 



Egy kis előcsarnokot elhagyva, aranylemezekkel borított bejárati ajtón juthatunk a templom belsejébe.



Hosszú ideig ez a templom volt a nagyfejedelmek és a metropoliták temetkezési helye is. 1054-ben ide temették a székesegyház alapítóját, Bölcs Jaroszlav nagyfejedelmet.


A templomot szintén megviselték a történelem viharai. Hol a tatár dúlta, hol a lengyel uralom alatt  preferált  katolikus  vallás miatt  hanyagolták el..... Az eredeti freskók  és mozaikok   nagy része megsérült, többször restaurálták. Hol hozzáértő kezek varázsolták elő a több száz éves rajzokat, hol a jó szándék nagyobb kárt okozott, mint  hasznot. A mozaikok egy része megmaradt, más részét festményekkel pótolták.



A bejárattal szemben – láthatjuk a Szófia-székesegyház XI. sz.-i páratlan kincsét, az Imádkozó Istenanya 5,5 méter magas, csodálatosan szép mozaikképét. Az arany háttér nagyszerűen emeli ki a kék ruhát és lilás színű köpenyt viselő, két kezét az ég felé emelő Szűz Mária alakját.




Az Imádkozó Istenanya alatt egy sokalakos, nagyszerű mozaikképet láthatunk. A művészettörténet Oltáriszentség néven ismeri ezt a XI. sz.-i és eredeti pompájában megmaradt, gyönyörű kompozíciót, mely a 12 apostol áldozását ábrázolja.


A Szófia-székesegyház freskói között nemcsak egyházi, hanem világi témájúakat is találunk szép számmal. A főhajó különlegessége a templomot alapító Bölcs Jaroszlav családjának – sajnos hiányosan ránk maradt – nagyszabású freskóegyüttese, melynek nőalakjai az 1843-53. közötti restaurálás során szinte véletlenül kerültek elő a rájuk festett rétegek alól, a férfialakokra pedig még később, 1935-ben bukkantak rá a kutatók.



A főkupola mennyezetén Krisztus mozaikportréját láthatjuk. A kör alakú keretbe foglalt, 4,1 méter átmérőjű mozaikképen a szürkés ibolyaszínű khitont – a régi görögöknél szokásos ingszerű felsőruhát – viselő Krisztus jobbjával áldást oszt, bal kezében pedig egy könyvet, a Szentírást tartja.



Kitárt szárnyú arkangyalok veszik körül a Krisztus-képet. Méretük két ember magasságánál is nagyobb: 385 cm. A négy arkangyal portréja közül sajnos csak egy – a kékruhás – az eredeti mozaik, a többit Mihail Vrubel, a nagy orosz festőművész pótolta olajjal 1884-ben.
A kupoladob világítóablakai közötti falpillérekre a 12 apostol életnagyságú mozaikképeit helyezték el a templom XI. sz.-i díszítői. A szent férfiak közül azonban csak Pál apostol alakjának felső része vészelte át a csaknem egy évezred viszontagságait, a többi elpusztult, ezért olajfestménnyel pótolták. A főkupolát tartó oszlopok boltívei között a háromszögeket a négy evangélistát ülő helyzetben ábrázoló mozaikokkal díszítették. Szimbolikus jelentése van annak, hogy éppen ide, az oszlop tetejére helyezték portréikat. Őket ugyanis az evangéliumi tanítások oszlopának tekinti az egyház. A négy evangélista közül csak Márk alakja eredeti, a többit, melyek elpusztultak – János, Máté és Lukács portréját –, a restaurációk során olajképpel helyettesítették.



A XVIII. sz.-i barokk díszítőművészet és az ukrán faszobrászat igazi remeke a főhajót a szentélytől elválasztó aranyozott ikonosztáz, melyet a székesegyház 1744-48. évi restaurálása során állíttatott a régi szerényebb helyére Rafail Zaborovszkij metropolita. Ez a díszt díszre halmozó ikonfal eredetileg háromsoros volt, de hogy jó rálátás nyíljék a mögötte lévő szentély mozaikképeire, 1853-ban lebontották a harmadik ikonsorát, 1888-ban pedig a második sort is.



A Székesegyház épülete mellett található az első orosz könyvtár alapításának emlékköve.(Перша древньоруська бібліотека)

Bölcs Jaroszlav felismerte az egyháznak a világi hatalmat segítő szerepét, sokat tett a vallás tanításainak terjesztéséért. Szerzetesekkel vette körül magát, keresztény hitet magyarázó könyveket fordíttatott görögből szláv nyelvre, könyvmásolók egész csapatát foglalkoztatta, sőt olykor maga is másolt. Az elkészült könyveket a Szófia-székesegyházban helyezte el. Így született meg a XI. sz. közepe táján az első orosz nyelvű könyvtár. 

Az emlékkövön Bölcs Jaroszlav és annak az őskrónikának néhány sora látható, melyet Nesztor, a kijevi barlangkolostor szerzetese 1113. körül jegyzett pergamenre.



Az eső elől bemenekültünk a Metropolita  házába.



Az épületben korabeli bútorokon és nagyon szép míves cserépkályhákon keresztül bepillanthattunk az akkori életbe.



Rövid eső- és ebédszünetet követően  átsétáltunk a Szent Mihály katedrálishoz. Itt is egy harangtorony/kapu kombón keresztül kellett áthaladni.



Szent Mihály Kijev védőszentje. A templomot  II. Szvjatopolk fejedelem állította a kunok elleni győzelem örömére 1108-ban. Eredetileg 1 kupolás építmény, később, a XVIII. században a főkupola köré 6 kisebbet építettek, a bizánci stílust ukrán barokk váltotta, a templom elé aranyozott tornyú harangláb került. 



A Szent Mihály székesegyház túlélt több harcot, háborút, de nem sikerült megúszni a sztálini időket. 1934-36 között lebontották, felrobbantották. 1997-1999 között a templomot régi fényképek, fotók, rajzok alapján újraépítették. 



Ha ezek után valakinek kedve támad egy saját kis kápolnát építeni, a székesegyház udvarán beszerezheti a szükséges kellékeket:  a legkisebb kereszt 5800 UAH, a hátul lévő hagymakupola 11500 UAH.



A Templom mögötti szép parkban található  Szent Mihály kápolna forrása. Csodatévő helynek tartják, a kútba pénzt dobálnak, illetve a csempék közötti hasadékokba pénzt dugnak, hogy a kívánság teljesüljön. Mi  a forrásvíznek nem leltük nyomát, de  sokan fényképezkedtek előtte.

Ezt követően az  ódon emlékek lassan hullámzó tengeréről  áteveztünk  a modern kor viharos tengerének meglepő alkotásai felé. Majdnem szó szerint eveztünk, mert közben bizony hol szakadt, hol csak esett az eső... (Ha már a forrásban nem volt víz, kaptunk a nyakunkba...)



A kellő fizikai erőnlét eléréséhez útközben ajánlatos felülni  a Mihály templom harangtornya előtti parkban lévő  Oroszlán szoborra (Пам’ятник Лев-водолій).  Bár a séta folytatásához nem feltétlenül  erre van szükség :) A legenda szerint ha az oroszlán fülébe suttogunk valamit, akkor az idősebb urak bizonyos képességei megfiatalodnak :)




A Panoráma sétányon  (Пейзажная аллея) szép parkos környezetben  lelkes fiatalok mindenféle mesebeli, fantáziadús figurákkal díszített játszóteret építettek.



Lehet, hogy az Eurovíziós dalverseny 2013-as magyar résztvevőjének kissé szürrealisztikus háttérvetítéséhez is innen merítettek?


A sétányról már jól lehetett látni a Szent András templom kupoláit. Átvágtunk egy kis parkon és elindultunk az András-lejtőn.



Az András-lejtő amolyan művésznegyed. Festők, grafikusok, kereskedők, ügyeskedők árulnak mindenféle portékát a turistáknak szánt tömegtermékektől az egyedi alkotásokig. Kicsit hasonlít a párizsi Montmart-ra, mind funkciójában, mind  lejtős mivolta miatt.


A lejtő felső végében, a Szent  András templom mellett található Próna és Golohvasztov szobra (Памятник Проне Прокоповне и Голохвастов)  a Za dvumja zajcami" (2 legyet 1 csapásra) c. szovjet-ukrán vígjáték-filmből. A filmet Kievben forgatták, több jelenet az András-lejtőn és az András templom előtt játszódik.
A szoborhoz gyártottak egy legendát is: ha Próna -a menyasszony- gyűrűjét  a lányok megdörzsölik, akkor hamarosan férjhez mennek. Ha a férfiak a Golohvasztov frakkján lévő szarvasbogarat megérintik: házasságuk boldog lesz.


A Szent András templom  (Андріївська церква) legendája szerint az i.sz. I. sz.-ban, amikor itt még tenger hullámzott, Szent András apostol -Jézus első tanítványainak egyike - evangéliumot hirdető útján erre látogatott, felment az itt emelkedő hegyre és tetején földbe szúrta keresztjét.
Erre a tenger visszahúzódott a föld mélyébe, de egy kis része megbújt a hegy gyomrában. Az apostol megjövendölte, hogy ezeken a halmokon soktemplomos, hatalmas város fog állni. A templomban ezért nincsenek harangok, nehogy azok újból felébresszék a hegy mélyében megbúvó tengert és az elöntse  a várost.


A környéken szinte mindent Szent Andrásról neveztek el: a hegyet, amin áll, a lejtőt, ami innen levezet, és magát a templomot.
Építésére I. Erzsébet (Jelizaveta Petrovna, I. Péter lánya) cárnő adta a pénzt kijevi látogatásakor. Egyes pletykák  szerint annak örömére, hogy rátalált leendő férjére: Olekszij Rozumra, az egykori kántorra, a  későbbi Razumovszkij grófra.

A templom  annak a  Rastrellinek a  tervei alapján készült, aki többek között a szentpétervári Szmolnijt ( erre nagyon hasonlít )   a Téli palotát, és a Sztroganov palotát tervezte.

A templomhoz egy magas  vaslépcsősor vezet. Úgy látszik, a kijeviek szeretnek vaslemezekkel burkolni, mert a Szofia székesegyház  padlója azzal van lefedve. A kecses épületet 15 évig építették, majd 1767-ben szentelték fel.



Az eső egyre jobban  rákezdett, de legalább könnyen vitt a lábunk lefelé. Az András-lejtő közepén van a Kísértetház, vagy  más néven Oroszlánszívű Richárd vára (Замок Річарда — Левине серце) .

A díszes épületet bérháznak építették, de az építtetőt Szibériában megölték. Özvegye nagy nehezen befejezte a házat, aztán gyorsan eladta.  Ezt követően vevők és eladók sora váltotta egymást, mert időnként  rejtélyes hangok hallatszottak a házban, amit kísérteteknek tudtak be.

Később kiderült, hogy a nehezen és késve kifizetett alvállalkozók bosszúból mindenféle vasakat, csöveket hagytak a falakban. A kályhákban üvegeket, korsókat találtak, és ezek hőtáguláskor, meg szeles időben mindenféle kísérteties hangot hallattak.



Már majdnem leértünk a lejtőn, amikor a szakadó eső elől bemenekültünk egy kávézóba. Jópofa, fiatalos hely. Az épület egyik fele Hostel, a másik a kávézó.  Mi  leültünk a vicces asztalhoz:  az asztallap nem 4 lábon állt, hanem a plafonból 4 drótkötél tartotta. Ennek megfelelően folyamatosan mozgott ide-oda :)

Bő fél óra után továbbsétáltunk a Podol városrész központjához, a Szerződések teréhez (Контрактова площа). Régen itt volt a piactér, itt kötötték az üzleteket, kontraktusokat. Mondhatjuk ez volt a XVIII. sz.-ban a modern tőzsde elődje.

A tér közepén lévő  hosszú fehér ház a Vendégfogadó (Гостинний двір ). Ma üzletek, éttermek, kávézók helye. Ottjártunkkor éppen tatarozták. Érdekes, hogy Szentpéterváron is van egy Гостиный двор és  az is  üzletközpontként funkcionál.


Az András-lejtő felől először a Mogiljani Akadémiát  (Києво-Могилянська академі) pillantottuk meg. 1615-ben alapították, eredetileg egy kolostorhoz tartozott, ebből nőtte ki önálló intézménnyé magát. Az épületet folyamatosan bővítgették, hol egy újabb szintet emeltek rá, hol még hozzáépítettek (1704-ben, 1740-ben és 1825-ben)  Itt tanított Bulgakov professzor, az író, Mihail Bulgakov édesapja.
 
Ezt a napsütést nem mi kaptuk.A képet a netről szedtem le.



A tér másik oldalán, az egyetemmel srégen szemben áll az egykori Szerződések háza (Контрактовий будинок). Ma tőzsdének nevezhetnénk. Egykoron  Liszt Ferenc is többször fellépett az épületben. Sok időt töltött errefelé, mert kedvese, Paulina, lengyel grófnő a mai Ukrajna területén élt.



 Az épület falán emléktáblát helyeztek el az 1847-es koncertturné emlékére.





A Szerződések háza mögé kerülve egy kis utcában húzódik meg I. Péter háza ( Будинок Петра I.) Több város is dicsekszik azzal, hogy Nagy Péter megszállt náluk, és az épületek az ő nevét viselik. Ebben az esetben csak annyi bizonyos, hogy amikor  I. Péter  először jött Kijevbe, akkor Pecserszkaja Lavrában lakott. Utána még kétszer járt erre, de dokumentumok nem bizonyítják, hogy ebben a házban járt volna. Ma az épületben a Kijevi Jótékonykodás Múzeuma található.




Visszakanyarodva a Szerződések terére,  elvileg  itt található Kijev régi vízvezetékének maradványa és kútja. Mondjuk  vízvezetékre utaló jeleket nem vettünk észre.



A rotunda alatt  a Sámsonszobor (Фонтан Самсон , Феліціял) áll. A legenda szerint, ha valaki iszik a forrásából, örökre Kijevben él majd. Szép-szép Kijev, de azért ezt nem kockáztattuk meg :)




A Kontraktova tér déli oldalán áll egy külső díszítésektől mentes, régi bizánci stílusú templom. A Pirogoscsi Istenanya Elszenderüléséhez (Церковь Богородицы Пирогощи ) a XII. sz.-ban épült.  Igor, kijevi fejedelem itt mondott hálát a poloveci fogságból visszatérve. Az épületre nehéz sors várt, a tatárok utáni romos állapotából helyreállított és fenntartott templomot 1935-ben végleg lerombolták, a '70-es évek régészeti ásatásai feltárták a réges-régi alapokat és 1998-ra ezekre építették újra fel. 

Az egyszerű külsővel ellentétben a templom belseje nagyon díszes.  Éppen misét tartottak.  A templomba belépve az az érzésünk támadt, mintha  egy 500 éve játszódó film közepébe csöppentünk volna.



 Továbbmenve egy kicsit lepukkant udvaron át bementünk a Frolovszkij Női Kolostorba (Фроловский женский монастырь )



 A sok  fehérre festett, zöldkupolás épület nyugis parkos, virágos környezetben bújik meg.



Metroval visszaindultunk a szállásunk felé, valami hihetetlenül óriási tömeg volt rajta. 4 mozgólépcső ment folyamatosan és a szerelvényekből csak úgy ömlött a sok ember.




Rövid otthoni pihi után ismét  a Globusba mentünk vacsizni, ezúttal a Печена Картопля  -ban ettünk.  A gyorsétterem lánc   héjában sült krumli  alapú  kajákat árul: A fóliában sütött krumplit  kibontják, félbevágják. A krumplit megtörik, összekeverik valami vajas fűszeres trutyival. Ettől olyasmi lesz mit a krumplipüré. Erre tesznek fagyigombóc méretű választható salátákat: húsos, céklás, sajtos, majonézes stb. Egyszerú gyors és olcsó. 




A Vacsi után még sétáltunk egy kicsit a kivilágított Függetlenség terén ( Майдан Незалежності)


10 óra előtt színes és zenés  vízi szimfóniát játszottak a tér szökőkútján. Ezt még végignéztük, aztán hazasétáltunk.


<< Vissza az 1. napra                           Tovább a 3. napra>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése