2013. május 24., péntek

3. nap

3. nap




3. nap Kijev nagyobb térképen való megjelenítése


A napot a Besszarabszka piac meglátogatásával kezdtük. Az 1912-ben épült vásárcsarnok volt az első fedett piac Kijevben.

Szépen rendezett áruk kínálták magukat.



A mai napra tervezett botanikus kert látogatás mókusetetés programjához itt vettünk magokat.


A térről nyíló Shevcsenkó sugárúton haladtunk tovább. A széles út közepén  futó  fákkal borított sétány elején rögtön belebotlottunk a Lenin szoborba.



Szerte a világban  néhány helyen még áll a múlt századi  szovjet/orosz munkásmozgalom legismertebb vezetőjének emlékműve. Személyisége sokakat oszt meg. 2009-ben megrongálták a szobrot, 2013. december 8-án pedig ledöntötték.....


A sugárúton fölfelé haladva  balra fekszik Ukrajna  1800-as évek közepén alkotó, legkedveltebb költője és festője: Tarasz Sevcsenkó emlékműve, a róla elnevezett park és az egyetem.  Verseit, festményeit mind a szovjet, mind az azt megelőző, illetve a jelen időben elismerték és népszerűek. A nép egyszerű gyermekének élettörténete  a szovjet időkben tette állami szinten is  kedveltté, míg a mostani társadalmi berendezkedés számára  a verseit ukránul író, kritikus személyiség mintája teszi elfogadottá. Természetesen  mit sem érnének ezek a "divatos " skatulyák, ha nem olyat alkotott volna, ami megfogja az emberek lelkét.


Mi nem igazán ismertük a munkásságát, viszont a park kellemes hangulatot adott át.





A park szélén áll a Sevcsenkó egyetem  jellegzetes vörös színű épülete, amelynek építését 6 év alatt, 1843-ban fejezték be. Az épület csak kétemeletes, de a főhomlokzatot díszítő jón oszlopsor monumentálissá teszi, nem utolsósorban a masszív lábazatok és a fémből öntött oszlopfők révén.
A régi útikönyvünkben azt olvastuk: "Különlegesen szép látványt nyújt az egyetem jón oszlopokkal díszített aulája.". Gondoltuk, megnézzük belülről, de csak  az egyetem tanulóit/oktatóit engedték be, minket is eltessékeltek.  Nem tudtuk mire vélni ezt a nagy szigort,  de a neten egy darab belső képet sem találtunk az épületről. Ez vagy azt jelenti, hogy belülről nem is olyan nagy durranás, vagy remekül működik a titkosítás......

Az épület  szokatlan vörös színének választásához. több legenda is fűződik.

Az egyik magyarázat szerint a vörös falak és a fekete oszlopfők a Jekatyerina cárnő által alapított Vlagyimir-rend szalagjának vörös-fekete színét szimbolizálják.
·
Egy másik történet szerint Kijev akkori főkormányzója maga nem merte eldönteni, hogy milyen választ adjon az épület tervezőjének, Berettinek,   az épület színével kapcsolatos kérdésére, ezért a javaslatot Pétervárra, Uvarov oktatási miniszterhez küldte jóváhagyásra. A miniszter sem vállalkozott a döntésre, ezért  a kormányzó I. Miklós cár jóváhagyását kérte ahhoz az ötletéhez, hogy az épület színe megegyezzen a Téli Palotáéval. Gondolta, ha a leghatalmasabb ember székhelyéül szolgáló Téli Palota akkor még vörös színével megegyezőt választ, abból baj nem lehet, hiszen ki fogalmazna meg kritikát a  a birodalom első emberéhez köthető épülettel kapcsolatban. Ez a felsőbb hatalom irányába mutató vezetői megfelelési  kényszer  ékes és örökérvényű példája.....


Az egyetemmel majdnem szemben, a sugárút túloldalán fekszik  a bizánci stílusú Szt. Vlagyimir székesegyház (Владимирский собор).  Először csak a kék égboltot meg a csillagokat szimbolizáló kupoláját pillantottuk meg a fák közül.


A templomot a kereszténység felvételének 900-dik évfordulójára építették 34 éven keresztül a XIX. század végén. Egyike volt azon néhány egyházi intézménynek, ami a szovjet időkben is végig működött.
Aznap volt az iskolai ballagás, azaz az   "utolsó becsengetés" (последний звонок) ünnepe. Nagyon sok végzős, meg a hozzátartozóik jöttek a templomba.  Általánosságban elmondható, hogy  a templomokba látogatók csak egy kis része turista, a nagyobb hányaduk még eredeti funkciójában használja a hit ékes palotáit.


A kívül látványos épület belül freskókkal  gazdagon díszített. A főoltár felett látható  a leghíresebb, ami a Kazányi Szűzanyát ábrázolja gyermekével a karján. A régi időkben csodatévő szentként tisztelték és a nevére tett  eskük a legerősebb fogadalomnak számítottak.


Itt található még Szent Borbála ereklyetartója. A máshol Szent Barbarának nevezett leányt a pogány hitű apja ölte meg, mivel  lánya  kereszténynek vallotta magát. Az Ő története a hithez való hűséget példázza. 


Mikor kijöttünk a templomból még egy kis harangjátékot is "kaptunk ajándékba".


Lelkesen átsétáltunk a szemben lévő Fomin botanikus kertbe. A korábbi gyönyörűen rendben tartott, gondozott parkok helyett egy  többé-kevésbé  elhanyagolt kertbe jutottunk. Bóklásztunk benne vagy egy bő fél órát, hogy talán rossz helyen jöttünk be, de nyomát sem találtuk a korábban már több helyen tapasztalt igényesen gondozott területnek :( .      



A hely egy  szempontból hozta a formát: a piacon vett mogyorót a kezünkből vette el egy bátor mókus.


Logisztikailag nem túl  szerencsésen innen felfelé indultunk a Szofia Székesegyház felé, hogy út közben megnézzünk néhány  kivágott fa csonkjából kialakított utcai szobrot.  Az emelkedő jelentős volt, viszont a köztéri  alkotások elég vegyes képet mutattak. Kiev 7 dombra épült, így  aki pl. valamilyen egészségi okból nem bírja az emelkedőt,  vagy csak egyszerűen el szeretné kerülni, az az útitervének összeállításában ezt figyelembe veheti pl. a http://www.altitude-maps.com/  oldal segítségével. Azért parázni nem kell az általam bejárt útvonalakon  csak ez az egy irány volt olyan amit máshogy kellemesebben teljesítettünk volna.


A Cskalov park már a megszokott kellemes, gondozott  környezetet sugallta.



Szegény  krokodil kicsit már viharvert volt....


A gigantikus szitakötők még  bírták

Szegény Pinokkió orr nélkül úgy festett , mint egy Buddha szobor.....


A repülő tehenet nem leltük út közben, és mire felértünk a Szofia Székesegyház oldalába, már a Balerina  is vesztett bájából.


Kissé elcsigázva úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk pihizni. Útközben egy csomó végzős, szalagos diák jött szembe.


A siklóval lementünk a metróig és onnan 2  metró megálló után a Khresatyikon voltunk.


Ismét a jól bevált Puzata Hataban ebédeltünk. A mindig finom borscs mellett szemre kiválasztottam néhány finomságot.

Néhány óra pihi után szintén  metró-sikló kombóval visszamentünk a Szent Mihály székesegyházhoz, és innen gyalog sétáltunk a Szent Vlagyimir emlékműhöz, aminek az elhelyezkedése hasonlít Budapesten a Szent Gellért szoborhoz: Vlagyimir  is  a hegy meredek lejtőjén állva nézi a folyóparti várost.

Az emlékmű  felett a  a fák között már ki-kivillant a Népek barátsága  emlékmű félköríves sziluettje. Kicsit elbizonytalanodtunk, hogy  a térképe feltüntetett kerülőnek tünő utat válasszuk, vagy  menjünk a látvány után. Végül is  a meredek lejtőn vezető keskeny lépcsőn átvágtunk és lejutottunk  a széles, macskaköves Vlagyimirszkij lejtőhöz.
Onnan felsétáltunk az 1982. november 7-én felavatott  Népek barátsága emlékműhöz. Az emlékmű  részben a szocialista forradalom 60. évfordulójára, részben Kiev várossá válásának 1500. évfordulójára  született, és egyben Ukrajna Szovjetúnióhoz való tartozásának jelképe is volt.


Az emlékmű három egységből áll: hatalmas, szivárvány alakú titánív, melynek átmérője 50 m. Este érdemes kijönni ide, szépen meg van világítva. (Nekünk ez kimaradt.)

Bronzszobor, egy orosz és egy ukrán dolgozót ábrázolva, kezükben a szovjet 'Barátság rend' címere. A szobor Vera Mukhina Moszkvában található híres emlékművére emlékeztet: 'A Munkás és a Kolhozlány, amit a szovjet filmek elejéről ismerhetünk.


Gránitszobor, mely az 1654-es perajaszlavi szerződés résztvevőit ábrázolja (pl. Bohdan Hmelnickij kozák hetmant és Vaszilij Buturlin orosz nagykövetet). A szerződésben az orosz és az ukrán hatalmak szoros összetartozását rögzítették, más értelmezésben Ukrajna Orosz behódolását jelentette.
Az emlékművet a helyiek 'Raduga' (szivárvány) vagy 'Yarmo' (iga) néven is szokták hívni.



Még építés alatt volt egy óriási drótkötél-csúszda. A bátrak 150 UAH-ért jutottak volna át a Dnyeper túloldalára.


Lassan sötétedett, így visszasétáltunk a szállásunkra, természetesen a Puzata Hata-ban eltöltött vacsi után. Most a látvány csak részben jött be.  A lecsóra emlékeztető kaja finom volt.



A hajdina kása ugyan lehet, hogy nagyon egészséges, viszont olyan íze volt , mint amilyen egy molyirtóval befújt régi ruhásszekrény szaga :)

<<Vissza a 2. napra                                       Tovább a 4. napra >>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése