1. nap
A reptér a trolimegállóból visszafelé nézve. |
A gép a városközponthoz közeli Zhulyany (Жуляни) reptér "A" termináljára érkezett du. 3 előtt. Az épület vadi új, a 2012-es foci EB-re építették. Kicsi, csak 5 kapuja van, de minden megtalálható benne csilli-villi európai színvonalon. Hazafelé teszteltük a meleg ételeket is felvonultató éttermi részét: a repterekhez képest viszonylag visszafogott árakkal találkoztunk. Egy egész tisztességes adag borscs 45 UAH, más főétel 40-70 UAH között volt.
A sokféle bejutási lehetőség közül mi végül a 22 Troli + Metro kombót választottuk. Korábban felmerült a TAXI ötlete is. Fórumokon azt olvastam, hogy 40-70 UAH az út a belvárosba. Ehhez képest a reptéri utastájékoztató táblán jelzett TAXI feliratot követve még az aulában egy kis ablakhoz jutottunk, ahol ki volt függesztve az árlista, és az ott álló leányzó megerősítette: a viteldíj függ a szállított személyek számától. 4 főre 140 UAH..... Az sem sok, de nagyon nem tetszett az árképzés ilyen módja, viszont az eső meg esett... Aztán végül is nekiláttunk a trolimegállót megkeresni: sokkal közelebb volt, mint gondoltuk, a főbejáraton ki a parkolón át, aztán a sorompónál ki és ott már megláttuk a marshrutkákkal közös fedett megállót.
5-10 perc múlva jött a kissé szakadt 22-es troli. Felszálltunk, megvettük a jegyet a színes mellényes kalauz nénitől. Elvileg ezt érvényesíteni is kell a középső ajtóknál lévő lyukasztókkal.
Ha a kalauz néni éppen nem lett volna a járművön, akkor már elő volt készítve a jegykiadó szerkezet, ami a vezetőfülkébe tett kissé viseletes szék ülőkéjéből állt. Ide lehet elhelyezni a jegyre szánt pénzt. Annak érdekében, hogy ne essen le a földre csúszásgátlóként egy kék köppeny volt a székre dobva :).
Én már fel voltam készülve, de Gábor még értetlenül fogadta egy utastól a feléje nyújtott 2 Hrivnyást.
Ha a buszon sokan vannak, vagy valakinek nehezére esik az imbolygó buszon a kalauz nénihez előre menni jegyért, nos ilyenkor a pénzt előreadják az utasok a kallernek, és ugyanezen az útvonalon meg visszavándorol a jegy.
Korábban kinyomtattam az útvonalat és szorgosan néztem a megállók tetejére kiírt feliratokat. Kb. 25 percig zötykölődtünk a Shuliavska (Шулявська) metro állomásig. Átmentünk az utca túloldalára, aztán a "Sztáncija Metro?" kérdéseket ismételve kb. 100 m után egy bazársoron keresztülverve magunkat eljutottunk a metróig.
Ha a kalauz néni éppen nem lett volna a járművön, akkor már elő volt készítve a jegykiadó szerkezet, ami a vezetőfülkébe tett kissé viseletes szék ülőkéjéből állt. Ide lehet elhelyezni a jegyre szánt pénzt. Annak érdekében, hogy ne essen le a földre csúszásgátlóként egy kék köppeny volt a székre dobva :).
Én már fel voltam készülve, de Gábor még értetlenül fogadta egy utastól a feléje nyújtott 2 Hrivnyást.
Ha a buszon sokan vannak, vagy valakinek nehezére esik az imbolygó buszon a kalauz nénihez előre menni jegyért, nos ilyenkor a pénzt előreadják az utasok a kallernek, és ugyanezen az útvonalon meg visszavándorol a jegy.
Korábban kinyomtattam az útvonalat és szorgosan néztem a megállók tetejére kiírt feliratokat. Kb. 25 percig zötykölődtünk a Shuliavska (Шулявська) metro állomásig. Átmentünk az utca túloldalára, aztán a "Sztáncija Metro?" kérdéseket ismételve kb. 100 m után egy bazársoron keresztülverve magunkat eljutottunk a metróig.
Itt automatából vagy a pénztárban meg lehet venni a kis kék műanyag zsetont. Ezt kell bedobni egy automatába, és irány a nagyon hosszú mozgólépcső. Az állomások legalább 2x olyan mélyen (70-90 m) vannak, mint Budapesten.
Kb. 10 perc alatt elértünk a Teatralna (Театральна) állomásig, onnan már csak 2 perc séta a Puskinszkaja utca 9/b alatti lakásunk. A tulaj megbízottja a kapualjban várt minket. Bementünk a kissé kaotikus belső udvarba és felmentünk a lakásba. A fényképek alapján elképzeltekhez képest kicsit viseltesebb volt a lakás, de elment.
Rövid pisiszünet, kipakolás, aztán elindultunk kajáldát keresni meg pénzt váltani. Utólag visszagondolva érdekes módon a reptéren, a taxis ablak melletti pénzváltónál lett volna a legjobb a ráta: 1€-ért 10,47 UAH-ot adtak. Vagy legalábbis ez volt kiírva. Abbéli teóriám, hogy ott, ahol a turista a megérkezését követően először találkozik a pénzváltás lehetőségével, na ott kap a legkevesebbet (pl. Keleti pu., vagy Ferihegy esetén látványosan és pofátlanul vacakul váltanak), ez most megdőlni látszik.
A Majdan' (Függetlenség tere, Майдан Незалежності) felé indultunk. Közben bementünk vagy 2-3 bankba, de már mindegyikben zárva volt a pénztár. Lementünk a föld alatti "Globus" bevásárlóközpontba. Itt 10 azaz tíz perc alatt adtak 100 €-ért 1043 UAH-t. Útlevelet lefénymásolták, 2 papírt kitöltöttek, szigorúan kézzel. Aztán begépeltek valamit a számítógépükbe, láttamoztattak egy papírt a kollégájukkal, velem aláírattak kettőt, és már készen is voltunk :)
A Függetlenség tere alatt végig a föld alatt húzódik a bevásárlóközpont. Az alsó szinten egy jó pár önkiszolgáló kajálda van. Mi a "Три Товстуни"-nál ettünk borscsot (борщ), pelmenyit (Пельмені), meg mindenféle, jobbára helyi specialitásnak kinéző dolgot. Négyen főétellel, egy-egy sörrel/üdítővel összesen fizettünk 250 UAH-t.
Az óriás bevásárló komplexum kialakítása nagyon hasonlít Moszkvában a Vörös tér melletti Охотный ряд bevásárlóközpontra.
Ez is a város Fő terénél, a metróállomással egybeépítve van a föld alatt. A felszínről csak néhány díszes üvegkupola látszik, ezen keresztül némi természetes fényt engedve a föld alatti birodalomba.
Mire végeztünk a kajával elkezdett esni az eső. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal ez így tartott még 2 vagy 3 napig :(
1. nap délután Kijev nagyobb térképen való megjelenítése
Elindultunk felfedező túránkra, aminek gerincét a Kijevben néhány évet kint töltő "Observer" kijevi blogjában felsorolt látványosságok adták. Sok helyen hivatkozom majd rá, ha egy kicsit részletesebb leírásra lenne valaki kíváncsi.
A tér felső végében megnéztük Vlagyimir Belokony vicces alkotásait.
A székes szobrot Ilf és Petrof 12 szék c. kalandregénye ihlette. A lámpás szobrot csak nemrég öltöztették népviseletbe.
Átsétáltunk a tér másik oldalára. Pózoltunk Kijev alapítóinak emlékműve előtt (van még egy másik, a Dnyeper partján).
Nyújtogattuk a nyakunkat az Ukrajna függetlenségének 10. évfordulójára, 2001-ben emelt 40 m magas Berehinia emlékmű teteje felé. Berehinia egy ősi szláv istennő, akit az anya megtestesítőjének, az egészség, az anyanyelv és a nemzeti önazonosság védelmezőjének tekintenek. Korábban ennek helyén állt az októberi forradalom emlékműve. Az állványok a hétvégén zajló Kijevi napok eseményeihez készülő színpadhoz tartoznak.
A tér oldalán felfutó emelkedőn egy óriási virágóra mutatta az időt. 2012-ben focilabdák stilizálták a számlapot.
2001. újévkor átadott Milleneumi gyaloghídon átsétálva körbejártuk az Októberi palotát.
A sárgás színű szép épületet a félköríves homlokzatát kiemelő korinthoszi oszlopokkal az 1800-as évek közepén tervezte a Sevcsenkó egyetem (tudjátok az a vörös szinű!) építője, Beretti. Most kulturális intézet működik benne, koncertek, kiállítások helyszíne.
Továbbmenve az Instytutska ( Інститутська) utcán elértünk a Nemzeti bankig. Azon kívül, hogy jól néz ki, az épület érdekessége, hogy először csak 1 emeletes volt, aztán 30 év múlva felhúztak rá még 2 emeletet, de úgy, hogy a tetőt nem bontották meg, hanem azt megemelve közé építették.
Az állatos házat Gorogyeckij, az "ukrán Gaudi" építette az 1900-as évek elején. Gorogyeckíjnek cementgyára is volt, így a ház nem csak különleges díszítésével (mindenféle állatok és szörnyek vannak a homlokzaton), hanem a felhasznált alapanyagával is újat mutat. Jelenleg állami protokolláris feladatokra használják.
Továbbmentünk a Síró özvegy házáig. A ház homlokzatán lévő női arcon esőben úgy folyik a víz, mintha sírna. Mikor odaértünk, persze már nem esett az eső, de végülis annyira nem bántuk, hogy erről nem tudtunk meggyőződni.
A Csokoládé ház a 19. sz. végén épült. Jellegzetes színe, meg a csokikockákra emlékeztető homlokzati minták alapján találta ki a becenevét Kijev akkori polgársága. Az épület közösségi célokra, bálokra készült. A több mint 100 év alatt eléggé lepusztult, néhány éve kezdték el belülről felújítani. Jelenleg egy gyermekműveket bemutató galériának ad otthont, néhány kiállítótermét már szépen rendbehozták. Bőven este 7 után jártunk arra, így nem tudtuk megnézni belülről. Kívülről nem volt egy különösebben érdekes látnivaló....
A Csokiház után betévedtünk egy zárt lakóparkba: szökőkút, játszótér, sorompó, biztonsági őrök és egy hatalmas toronyház. Gondolom, luxuslakások vannak benne. A ház előtt álló gépjárműpark mondjuk ezt sugallta....
A Lipszkaja (Hársfa) szép utca, árnyas fasorral és szépen rendbehozott 19-20. sz. eleji villákkal, elegáns bérházakkal. Bár az utca nem hosszú, a sötét sztálini időkben "végtelen" utcának becézték, mert nem biztos, hogy aki az utca elején elindult, az a végére is ért. Itt voltak ugyanis a Belügyi Népbiztonság irodái, fogdái.....Az egyik szép épület a Markusz Zaksz villa.
Az utca vége a Marijinszkij parkba torkollik a Vatutyin tábornok emlékműnél. Itt is folytatódik a gondozott környezet, ez a kijeviek legnépszerűbb parkja.
A parkban lévő Marijinszkij, korábban cári palotát I. Péter lánya Erzsébet emelte. Ha már erre jár, akkor legyen egy méltó szálláshelye.... Ottjártunkkor éppen restaurálták, így nem lehetett bemenni :(
A Palota előtt széles sétány húzódik: egyik vége félkörben kiszélesedik, és a Dnyeperre meg a túlpartra nyújt remek kilátást.
A sétány másik vége az ukrán parlament épülete mellett húzódik.
A parlament mellett még néhány monumentális szobor a múltból, a nehézipari dolgozóknak tiszteletére állítva.
Ezután elindultunk vissza a Mykhayla Grushevskoho utcán lefelé a Majdan irányában. Útközben a kormány gigantikus épülete mellett haladtunk el.
Ukrajna címere virágokból.
Nagy ország, nagy villanyoszlop
Dynamo Stadion körülötti park bejárata
Ukrajna ház. Konferencia és kiállítási központ. Korábban Lenin múzeum volt.
Kb. 2 órányi séta után visszatértünk a szállásunkhoz. A házunktól nem messze a Kupidon "romkocsmába" ültünk be. Lvivi sörrel oltottuk a szomjunkat, ettünk borscsot pampuskával (fokhagymával megszórt kis buci), szoljankát, fokhagymás zsíros pirítós kenyeret. Kb. megint 250 UAH-t fizettünk négyen.
Nagyon szép kirándulás volt. Csak kár, hogy annyi lépcső és hegy volt. Olyan mint San Francisco.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlés